Napi hasznos

Belefutottam egy olyan svn conflictba, amit valamiért nem sikerült feloldani, bárhogy próbálkoztam. “Szerencsére” fájl másolással még több gondot okoztam, úgyhogy nem sikerült máshogy megoldani, mint export jelenlegi verzió és fájlok visszamásolása. Itt jött a probléma, hogy kis milliárd könyvtárban kellett volna a “.svn” alkönyvtárat törölni – tiny_mce rulez.

Gondoltam van erre megoldás (a nyilvánvaló linugzos find-on kívül) és tényleg:

for /f “tokens=* delims=” %%i in (‘dir /s /b /a:d *.svn’) do (
rd /s /q “%%i”
)

Wines kollégák figyelmébe ajánlom, tessék clean_svn.cmd néven elmenteni, és nincs többé ilyen jellegű fejfájás.

Új hely, új élet

Költöztem. Senkinek sem kívánom ezt az élményt, rossz volt. Tényleg. Fájt a karom, nem találtam napokig semmit se, még mindig elhagyom a dolgaimat csöppnyi albérletemben. De összegészében megérte. Külön, saját lábon állok már, most már semmi kétség. Leveleket is elkezdtem ide irányítani, asztal és router is intézés alatt, net már van. Képeket majd csinálok, ha úgy érzem, hogy minden a helyére került.

Munka is halad, bár nem úgy, mint szeretném, de ez van. A klasszikus időhiány megint felütötte a fejét. Nem vagyok meglepve. Mindenesetre (ha a főnök is úgy akarja) még 4 nap és elkezdtem az alkotói hónapom. Kiadós alvás az kell, kis nyaralás, kis szocializálódás, na meg a sok lemaradás behozása. Azért jó úton haladok, érzem.

A végére egy kis zene, mert jó:

Twitter

És még azt mondják, semmire se jó a twitter…

Történések

Nem vagyok jó krónikás, elég régen írtam státusz jelentést. Pedig történnek a dolgok, néha több is, mint amennyit fel tudok fogni.

Először is, napjaimat kitölti a munka. Szerintem egész jól beilleszkedtem a jelenlegi helyre. (cég és a “tényleges munka helyét” illetően is) Céges kultúra köré szerveződik az élet, az egyszer már biztos. 9-re beérni, 11-kor ebéd, utána rövid kitérő a büfében, 5-6ig munka, haza villamosozás, vacsora, saját dolgok, alvás, 6:30-kor kelés. És másnap ugyanez. Tetszik, viszont elfogyott az idő, nem a kifolyik a kezemből, hanem tényleg elfogy. Nem akartam visszaesni, de valahogy megint e körül forog az életem. Annyi jó dolog van, amivel a saját időmet tölthetem, Ebnevelde, Hosting, Babzsák project, és a többi. De azért marad idő sorozatokra is, elvégre csak ki kell kapcsolódni néha.

A rossz/jó hír pedig az, hogy költözök. Június 15 az időpont, van pár jelölt már, de még megy a nézdegélés. Majd lesz valami, ettől nem tartok.

Viszont, örülnék végre egy olyan napnak, vagy legalább délutánnak, amikor nincs valami sürgős, tűzoltás jellegű dolog – azonnal de rögtön, mert különben miattam késik valami. Ehhez jött még hozzá a ballagás, ilyen rohanós hétvége, olyan Pécsi kiruccanás, ilyen látogatás, olyan “kötelező” közösségi okosság, ilyen óra, olyan meeting… Réka is kiveszi “féléves” szabadságát, vizsgaidőszak ugye kell neki. Így még több dolgot kellene egyszerre csinálni.

Lassan 2 hónapja tart a fejetlen rohanás, de már csak 2 hét. Június 1-től alkotói hónapom lesz, ami ugye költözéssel kezdődik, lemaradások behozásával folytatódik, kis publikáció – kis kutatás, és ha szerencsém van, akkor miután mindennel behoztam magam, talán egy hétvége – vagy neagyisten egy hét pihenés.

Szóval addig, aki el tud csípni, akár 5 percre, az érezze magát szerencsésnek. A többiektől meg bocs.

Helyzetjelentés

Egy ideje érik egy komolyabb bejegyzés, mert elég sokat változott az életem január-február során. Nem időrendi, inkább fontossági sorrendben mondom, ha nem baj Egyébként kezdenek valóra válni a 2010-es terveim, már ilyen korán.

A legfontosabb, hogy a lassan két éve dédelgetett álmom vált valóra: kiköltöztem a kollégiumból. Van egy kis saját szobám a IX. kerületben, a lakás többi részén két magyar szakos hölggyel osztozom. A szoba teljes belakása még folyamatban van, kanapét/széket/asztalt/függönyt/dekorációt/stb keresek éppen, mert ülőhelyből hiány van, és hogy még otthonosabb legyen a lakóhelyem. Igen, letelepedtem, nem is voltam otthon már jó ideje. Erre is vágytam már…vagy 5 éve . Egyébként jó a társaság, mondjuk a takarításon meglátszik hogy nem egyedül lakok… Néha kollégiumhoz hasonló közösségi élet zajlik a lakásban, ami bár néha zavaró, otthonossá teszi a helyet. Elvégre ez nem egy éjjeli menedék, ahova csak aludni járnak az emberek. Ehhez kapcsolódóan teljesülni látszik még egy dolog a 2010-es listáról, az “éjszakai beszélgetéseket az életről és a világmindenségről”. Kár hogy néha ez hétköznapon esik meg.

Közösségi életem megváltozott, de valahogy javulni látszik, pedig azt hittem, a kollégium a csúcspont. Ezen a héten 3 olyan nap is volt, mikor a délutánt társaságban töltöttem, köszönhetően Panyinak és Bálintnak. És persze hogy mindegyik hétköznap volt.

És ide kötődik a második nagy változás: Hétköznap dolgozom, rendes 8 órában egy K+F cégnél, Lódoki hivatalosan is a főnököm lett. Eddig minden rendben van vele, bár nehéz megtartani a napi “csak 8″ órát, project határidők és egyéb falánkságok miatt. Eddig szerintem nem csalódott bennem, reméljük ez a jövőben is így lesz. Megy persze az Ebnevelde is, jobban mint eddig, ami elsőre lehetetlennek tűnik a napi 24 órás “limit” miatt. Egyéb titkos projektek is vannak, amiket nem részleteznék, de az tény, hogy pörgök. Szerencsére alacsony az alvásigényem, úgyhogy ami másnak úgy néz ki, hogy 8 óra munka 8 óra alvás, az nekem eltolódik 10 óra munka és 6 óra alvásra.

Megkaptam az angol nyelvű Szoftlab 5 csoport oktatását, amiről még nehéz lenne megmondani, hogy öröm vagy nyűg. Legalább kiderült, hogy érthetően és normálisan beszélek angolul, és hogy a külföldi diákok sem szorgalmasabbak/okosabbak a magyaroknál. Egyre jobban érzem a Phd felé tolódást, még nem ellenkezek, de lehet ez változni fog. Saját tárgyaim szinte nincsenek, így legalább arra nem kell időt pazarolni.

Szóval röviden ennyi, szinte azt az éltet élem, amire vágytam. Remélem egy-két hét múlva kicsit gyengébb lesz a munkatempó és a tavasz megérkezésével nyugodtan hátradőlhetek és azt mondhatom, “elértem, amire vágytam”. Persze ez nem jelent pihenést, csak egy megelégedettségtől mámoros pillanatot. Aztán ismét hajtás, valahogy még mindig nem megy az unatkozás.

Kevésbé ide köthető, de jó zene:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Élmény

Ma elugrottam az egyetemről bankba, visszafele a Körtéren  beültem az éppen várakozó 6os villamosba, közben Rékával telefonáltam. Miután befejeztem leült elém egy idősebb nő, és spontán módon megszólított.

Érdekes, hogy látszik rajtam hogy boldog vagyok, kreatív és produktív. Miután ezt kifejtette, megkérdezte hol tanulok, majd rövid csevej következett munkáról és a “nagybetűs” elkezdéséről – mikor az ember saját lábán áll meg. Érintettük a Steve Jobs beszédét is, persze elmesélte a saját tapasztalatait a kezdésről. És ismét hallhattam, hogy mennyire magabiztos vagyok magamban, ez mennyire látszik és szerinte van is miért. Pedig lényegében nem is mondtam semmit sem magamról. Azt tanácsolta,  adjak magamnak napi szinten akár csak pár percet kikapcsolódásra és magamon töprengésre. És persze meglepődött, hogy válaszoltam neki, mikor megszólított. Mondtam hogy miért ne.

A beszélgetés csak 5 perc volt, ezalatt elértünk az egyetemig. Én leszálltam, ő sikeres életet kívánt és biztosított, hogy szerinte a legjobb úton haladok.

Zseniális élmény volt, egy vadidegentől. Inspiráló, tiszta és egyben lenyűgöző. És nem azért, mert dicsért, hanem mert én is érzem, hogy ez életem egyik legjobb időszaka. Minden nap alkotok, tervezek és megvalósítok. És igen, boldog vagyok. Bár ahogy nézem, ez üvölt is rólam.

És mielőtt bárki belém kötne, a nő teljesen jól szituált és értelmes volt. Nem valami idegbeteg magában beszélős. Szívesen folytatnám a beszélgetést, de az talán elrontaná az élményt.

2009-es év

Már egy ideje gondolkozok az év összefoglalón, ami hasonló lesz, mint a tavalyi meg a tavaly előtti. Visszaolvasva a régi értékeléseket, állatira örülök, hogy blogolni kezdtem. Érdekes a fejlődésem. Na de, vissza a témához, bár még nincs vége az évnek, jelentős hányada már eltelt, aludni sem tudok, úgyhogy csapjunk is bele az értékelésbe.

Tovább…

Legjobb sorozatrészek

Ma olvastam egy listát a legjobb sorozatrészekről és megjött a kedvem egy saját lista összeállításához. Lehet kötekedni, hogy miért pont ezek azok, amik a legjobbak, a választás alapja az volt, hogy egy unalmas délután ha nincs mit csinálni, melyik részek lennének azok, amiket feltétel nélkül, akár egymás után meg tudnék nézni (persze már mindegyiket láttam, nem is egyszer).

Tovább…

Loch Ness-i szörny J2EE támogatásával

Ma a gépem rajzolt egy Nessiet CPU terhelésből…

Ugye hogy hasonlít. Egyébként a terhelés egy Glassfish + NetBeans + Firefox leállítás és újraindítás eredménye. Mindez 1.6 GB memóriaingadozást okoz és legalább 1 percig tart… Dolgozni öröm.

Keresem az országom

Kedves világ országai!

Keresem azt az országot, aki szívesen befogad egy új állampolgárt, nem tartok igényt bizonyos állampolgári jogaimra (nem szavazok, nagyon ritkán vagyok beteg), nem használnám országuk erőforrásait (víz, villany, gáz,utak), nem szeretnék országukba költözni, viszont szívesen adózok önöknél ezzel gyarapítva országuk vagyonát. Ezért cserébe csupán állampolgárságot és távoli ügyintézést szeretnék kérni, valamint hogy egyetemi pályafutásom végéig maradhassak kettős állampolgár – ez utóbbi a legkevésbé fontos, e nélkül is megegyezhetünk.

Tisztelettel Paróczi Zsombor

Tovább…